Bezerédj

Ménfő világi földbirtokosok tulajdona volt. Nevezetes családok:

Poky, Zápolya, Enyingi Török, Bedegi Nyáry, Esterházy és Bezerédj családok.

Esterházy Miklós nádor 1526-ban második feleségének -Bedegi Nyáry Krisztinának- testvéreitől vásárolta meg Ménfőt. Azonnal zálogba adta a pápai kapitányának, gróf Csáky Lászlónak, ő pedig továbbadta a győri jezsuitáknak. Feltételezzük, hogy ők szorgalmazták a kápolna építését 1670-es években. Időközben a Tata-gesztesi uradalomhoz csatolták a ménfői pusztát.



A kastély építése idején az uradalom tulajdonosa gróf Esterházy Ferenc. Birtokain 1770- és 1774. között nagy építkezések voltak, így Ménfőn is.  Feltehetőleg a ménfői puszta igazgatására kialakított uradalmi épületekkel együtt épült a kastély is copf stílusban. Mai formáját XIX. század elején nyerte a klasszicista feljáró megépítésével.

I. Bezerédj Ignác az Esterházy család jószágkormányzója (Hétszemélyes tábla egyik bírája, Kir. Kúria nagybíráinak egyike, kir. tanácsos, Szent István-rend lovagja)  1812-ben három nemzedékre ingyen használatra kapta a ménfői pusztát, amit utóda Bezerédj István 1888-ban megvásárolt.  A kastély a nevét az utolsó birtokosától nyerte.

Építészetileg helyesebb kúriának nevezni, a kastély elnevezést a ménfői nép adományozta az épületnek. A kastélyt minden háború alatt kifosztották (1809, 1848, 1945.) Sorsa 1945. után is viszontagságos volt. Legtovább a vagongyár használta munkásszállásnak.

 

1955-ben, amikor az utolsó tulajdonos Bezerédj unoka, Denk Gusztávné kitelepült Ausztriába, lemondott az állam javára a kastélyról. Az épület felújítása után 1988-tól a közművelődést szolgálja. Itt kapott helyet a könyvtár és 1991-ben a Galgóczi Erzsébet Emlékszoba.